Ránk, tanárokra vonatkoztatva: a pszichopedagógiai tehetség és a kutatási teljesítmény mellett (mindkettő egyetlen korpuszt alkot) úgy véljük, hogy a szenvedély az a legfőbb attitűd, amelynek jellemeznie kell a szakmai életet. Mivel az emberért való felelősség kiváltság, a jellem formálását folyamatosan szem előtt kell tartanunk (ez Isten elvárása tőlünk). Más tudományos központokban dolgozó kollégáinkra utalva: a versenyképesség fogalma abban a környezetben, amelyben mi tevékenykedünk, egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy hipotetikus piaci szegmens megszerzésével versenyzünk, hanem a tapasztalataink és megkülönböztető jellemzőink megerősítését, felértékelését és megvalósítását jelenti.

Mindannyiunkra vonatkozóan: hisszük, hogy minden ember nem csak az, ami a mai önmaga, hanem az is, amivé holnap válhat, és mi, mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy létünket a küzdelem és a vágy által törvényesítsük, hogy fényt hagyjunk magunk után, mindig másokat megvilágosítva.