Dimitrie Cantemir enciklopédikus műveltségű író, a 17-18. századi román humanizmus és a felvilágosodás előtti romániai művelődés legfontosabb népszerűsítője.

Az 1673. október 26-án Ana Bantăș és Constantin Cantemir, 1685 és 1693 között Moldva uralkodójának fiaként született fiatal herceg komplex és teljeskörű nevelésben részesült Jeremiás Cacavelas – görög tudós, filozófus és irodalmár – irányítása alatt, aki az első olyan tanár volt, aki elültette tanítványa lelkében a tudás magvát. Ez idő alatt latin, görög és szláv nyelveket tanult (14 nyelvet sajátított el), a „szabad művészetek” fogalmát, teológiát, katonai stratégiát és történelmet. Erős hajlamot mutatott a megszerzett tudás szintézisére és értelmezésére, és hamarosan elkészítette első írásos műveit: a „Divan”-t, a „Metafizikát” és a „Logikát”.

Konstantinápolyban, Moldva garanciájaként a Nagy Portának, a „pátriárka görög akadémiáján” folytatta tanulmányait, megismerkedett a muszlim világgal, az arab bölcsességgel, a keleti hitvilággal és nyelvekkel; így lett ő az első orientalistánk.

Az európai nagyhatalmak nagykövetségeinek közegébe lépve Cantemirnek lehetősége nyílt a román kultúra és tér népszerűsítésére. Európában Dimitrie Cantemirt gyorsan és véglegesen az oszmán történelem legjelentősebb ismerőjeként ismerték el, és több mint egy évszázadon át kiváltságos helyet foglalt el a tudósok sorában.

Dimitrie Cantemir 1710-ben lett Moldva uralkodója, és rövid uralkodása alatt megpróbált egy központosított államot létrehozni, megkötötte a „szövetségi szerződést” Nagy Péterrel, és így a cár oldalán kellett beavatkoznia az orosz-török háborúba.

A stănilești vereséget követően a tudós kénytelen volt Nagy Péter udvarába menekülni. Oroszországban Dimitrie Cantemir a cár közeli munkatársa lesz, és támogatja őt politikai akcióiban.

Leibntz ösztönzésére elkészítette „Descriptio Moldaviae” című művét, amelyben ugyanazokat a politikai eszméket fejtette ki, amelyeket uralkodóként is hirdetett. E munka értékének elismeréseként Dimitrie Cantemirt a német filozófus javaslatára a Berlini Királyi Akadémia tagjává választották.

A két uralkodó államfelfogásának egységét tekintve ideális tanácsadó volt, aki az állam gyors fejlődését célzó radikális reformok sorát kezdeményezte. Ebbe az oroszországi gazdasági és katonai előéletbe integrálódva Cantemir folytatta irodalmi munkásságát: „Az Oszmán Birodalom felemelkedésének és hanyatlásának története” – latinból minden széles körben beszélt európai nyelvre lefordított mű – és „Az ókori román-moldvai-valahok krónikája”.

Cantemir herceg részvétele az orosz politikai életben fokozódott, miután kinevezték „titkos tanácsosnak és a szenátus tagjának”.

Az utolsó nagy politikai akció, amelyben részt vett – I. Péter cár Perzsia elleni hadjárata (1722) – a forrása Cantemir későbbi kutatásainak és írásainak: „Collectanea Orientalia. Princips Demetrii Cantemiri variae schedae et excerpta e autographo descripta” – térképészeti és régészeti jegyzeteket, a keleti folklórról és szokásokról szóló jegyzeteket, értelmezéseket és kommentárokat tartalmazó kötet.

A kiváló tudós 1723. augusztus 21-én Dimitrijevkában, halt meg  az orosz cár által szolgálataiért kapott birtokán.

Dimitrie Cantemir munkássága még ma is egyedülálló az enciklopédikus képzéséből adódó komplexitás miatt: a tudomány összefonódik a filozófiával, a történelmet és a földrajzot tudományosan elemzi, az etikát, az irodalmat és a zenét pedig az erkölcs és a folklór tanulmányozása egészíti ki; távol áll minden dilettantizmustól, mindezek a tudományos módszer és a valódi tudás bélyegét viselik.

Dimitrie Cantemir földi maradványai, amelyeket 1935-ben hoztak vissza Romániába, a „Trei Ierarhi” (Három Szent) Fejedelmi templomban vannak örök nyugalomra helyezve Iași-ban.

A sírkövén az áll: „Itt pihen Dimitrie Cantemir, Moldva uralkodója, hazája szabadságáért megtett hosszú és nehéz útjáról visszatért”.